Az UV-lakk általában kemény és kopásálló bevonatot képez a kikeményedés után, de néha előfordulhatnak repedések vagy deformációk, ha nem megfelelően alkalmazzák vagy változó környezeti feltételek mellett. Az alábbiakban felsorolunk néhány olyan tényezőt, amelyek repedéseket vagy deformációt okozhatnak az olaj UV fényre történő kikeményítése után:
Az aljzat zsugorodása vagy tágulása: Ha az aljzaton (például fa vagy műanyag) térfogatváltozás következik be a hőmérséklet vagy a páratartalom változása miatt a kikeményedés után, a bevonat feszültségnek lehet kitéve, ami repedésekhez vagy deformációhoz vezethet.
Túl vastag bevonat: Ha az UV-lakkot túl vastagon vonják be, a kötési folyamat során a belső feszültség miatt repedések keletkezhetnek.
Nem megfelelő felületkezelés: Ha az aljzat felületét nem megfelelően kezelik, mint például a hiányos tisztítás vagy az alapozó egyenetlen felhordása, az elégtelen tapadáshoz vezethet a bevonat és az aljzat között, ami repedéseket okozhat.
Egyenetlen kikeményedés: Az UV-lakk kikeményítése egyenletes ultraibolya sugárzást igényel. Ha a kikeményítő berendezés vagy a besugárzási folyamat egyenetlen kikeményedést okoz, a bevonat feszültségkoncentrációt tapasztalhat, ami repedéseket okozhat.
Környezeti tényezők: A szélsőséges hőmérséklet-változások, a kémiai korrózió vagy a fizikai hatások repedéseket vagy deformációt okozhatnak a kikeményedett UV-lakk bevonatban.
